Levendulás nemez

Levendula őrület télen

A levendula őrületem már tavalytól tart, de a nyáron csúcsosodott ki, amikor Szigligeten voltunk kézműves táborban a Hagyományok Házával. Itt mindenfelé a levendula illata és látványa bódított el. A merített papír készítésekor én a levendulát örökítettem meg. A levendulás zsákok a tábor után készültek -igaz hogy nem keresztszemesek, merthogy ezt is tanultunk a táborban Beszprémy Kata által . A kis nemez levendula tartók már itthon a tábor után készültek el.

A nemez levendula tartók is nyáron készültek, többnyire szigligeti levendula díszeleg benne. Eredetileg kis tarsolynak - táskának készültek, de a levendula kitulajdonította magának.

A nemez története

A nomád népek számára  a nemez kultúrájuk alapja, létszükséglet volt. Az ázsiai puszták szegények fában, viszont rengeteg a juh, a kecske és a teve, ebből következően a gyapjú, az állatszőr. Olyan anyagot kellett találni, amely tartós, könnyen szállítható, elkészítéséhez kevés szerszámra van szükség. Ez az anyag lett a nemez. Ebből készítették sátraikat, szőnyegeiket, ruházatuk nagy részét. Mágikus hatalmat tulajdonítottak neki: nemezből készültek a sámánok kultikus tárgyai, s azok a kivarrt istenek, amelyek óvták a nemezsátor lakóit. A mongolok a törzsfőket fehér nemezszőnyegen emelték magasba, és a menyasszony is ezen ült az esküvői szertartás alatt. Napjainkban is különös jelentőséggel bírnak a fehér, gondosan tisztított gyapjúból készült díszes imanemezek, amelyek köré szigorú szabályrendszert alakítottak ki, például az imanemezt nem szabad átlépni, vásárláskor nem szabad rá alkudozni, míg a többire szinte kötelező. A gyapjú, a nemezszőnyeg gyógyító erejét ma is kihasználják. Reumás fájdalmaik elkerülésére nemez derékaljat használnak, sőt a sebek gyógyítására még a közelmúltban is előszeretettel használták a zsíros gyapjút.A nomád pásztorok a téli és nyári szállásaikon ma is nemezsátrakban laknak, a talajt és a falak egy részét nemezszőnyegekkel borítják. Úgy tartják, ott az otthonuk, ahol a nemeztakarójuk.