A nomád népek számára a nemez kultúrájuk alapja, létszükséglet volt.
Az ázsiai puszták szegények fában, viszont rengeteg a
juh, a
kecske és a
teve,
ebből következően a gyapjú, az állatszőr. Olyan anyagot kellett
találni, amely tartós, könnyen szállítható, elkészítéséhez kevés
szerszámra van szükség. Ez az anyag lett a nemez. Ebből készítették
sátraikat, szőnyegeiket, ruházatuk nagy részét. Mágikus hatalmat
tulajdonítottak neki: nemezből készültek a sámánok kultikus tárgyai, s
azok a kivarrt istenek, amelyek óvták a nemezsátor lakóit. A mongolok a
törzsfőket fehér nemezszőnyegen emelték magasba, és a menyasszony is
ezen ült az esküvői szertartás alatt. Napjainkban is különös
jelentőséggel bírnak a fehér, gondosan tisztított gyapjúból készült
díszes imanemezek, amelyek köré szigorú szabályrendszert alakítottak ki,
például az imanemezt nem szabad átlépni, vásárláskor nem szabad rá
alkudozni, míg a többire szinte kötelező.
A gyapjú, a nemezszőnyeg gyógyító erejét ma is kihasználják. Reumás
fájdalmaik elkerülésére nemez derékaljat használnak, sőt a sebek
gyógyítására még a közelmúltban is előszeretettel használták a zsíros
gyapjút.A nomád pásztorok a téli és nyári szállásaikon ma is nemezsátrakban
laknak, a talajt és a falak egy részét nemezszőnyegekkel borítják. Úgy
tartják, ott az otthonuk, ahol a nemeztakarójuk.
