"A nagy irtásról, ahova az őzek hajnalonként legelni kijártak, messzire
elláthatott a szem. Széles nagy völgyek, hullámos dombhátak fölött távoli
hegyekig. Kékek voltak ott messze azok a hegyek, szépségesen kékek. És a fiatal őzek, kik éppen látni tanulták a világot, megkérdezték mindig anyjukat:
Miért kékek ott túl azok a hegyek?
És az őzanyák emlékezet óta, mindig ugyanazt felelték ilyenkor:
Mert ott nincs farkas és nincs róka. Nincsenek kutyák és nincsenek gonosz
emberek. Csak békesség van ott, nyugalom és csönd. Csupa lóhere nő a réteken, és soha sincsen tél. Szél nem jár arra, és a lomb nem hervad el. Nincsen hó, fagy,
csupán jó meleg, nap nap után. Azért olyan kékek azok a hegyek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése